2016. március 12.

Kacagj, kocogj, lazíts, érints, segíts – a boldogságodért!

A boldogságkutatás egyik alappillére, hogy gyakoroljuk az optimizmust. Egyszerű gyakorlatokkal tudatosan fejleszthetjük pozitív hozzáállásunkat, ami segít élni, túlélni és derűsnek maradni még nehéz körülmények között is. 



Négy éve még egy online portál újságírójaként írtam a következő szösszenetet, ami akkor nagy népszerűségnek örvendezett, azóta is itt-ott visszaköszön az éterben. Gondoltam, ha már van egy saját bejáratú blogom, hát én is kirakom, saját termés gyanánt :), és mert Bagdy Emőke hívó szavaira  nem árt időről-időre emlékeztetni magunkat: a kert mellett gondozzuk, tápláljuk szeretettel magunkban a bizakodás, remény, hit, és optimizmus magvait is - követendő példát nyújtva gyermekeinknek is. 



Az ehhez szükséges gyakorlati ajánlásokat a pszichofitness jeles hazai képviselőjétől Bagdy Emőke klinikai szakpszichológustól ismerhetjük meg. Pszichofitness című könyve és programja azokat a lehetőségeket tárja fel, melyek elősegíthetik testi-lelki egészségünk megőrzését, jó közérzetünk, fizikai fittségünk fenntartását. 



Dr. Bagdy Emőke

Az egészséglélektan alaptétele, hogy az optimizmus és az egészségi állapot között szorosabb az összefüggés, mint a dohányzás és a tüdőrák között! A pesszimizmus egy reményszegény állapot, a jövőtől és bizonytalantól való félelem jellemzi. A depressziós embereknek legyengül az immunrendszere, és ezért könnyebben megbetegszenek. Ha viszont tápláljuk magunkban a bizakodást, a reményt, az a lelki vitalitásunkat fokozzák majd. 





Tanulható optimizmus


Jó tudni, hogy az optimizmus és pesszimizmus nem velünk született vonások, sokkal inkább szociálisan bevésődött, eltanult minták hatása. Aki pesszimista, annak legalább egyik szülője ilyen volt, ő pedig ezt tanulta. Ahogy megtanultuk, úgy ki is nevelhetjük magunkat a negatív viselkedésből"Nincs a világon jó, se rossz, gondolat teszi azzá" - üzeni Shakespeare is. 

Állítsuk be magunkat a sikerre, pozitív érzéseink kimondására, a szépre, az itt és most állapot teljes átélésére, a humorra, a derűre. Ugyanannyi erőt igényel, mint a pesszimista attitűd, csak sokkal hasznosabb!



A nevetés az élet zenéje


Az átnevelési lehetőség a kezünkben van. Ennek első lépése a nevetés, a derű és a humorképesség kibontakoztatása. A kacagás zsigeri kocogás, megmasszírozza a beleket, segíti az emésztést. Akárcsak a kocogás - a szív, tüdő, hasi szervek tréningjén túl - fokozza az örömhormon-termelést, aktivizálja az immunrendszert. Az endorfinok még a fájdalomérzetet is csökkentik. Ezért lehet annyira eredményes a bohócdoktorok munkája is. A nevetés igazi társas élmény, közös hangulati olajozószer. A humor és vicc pedig ártalmas feszültségeket fordíthat át pozitívvá. 

A stressz, mint pozitív kihívás





A stresszhelyzetek elkerülhetetlenül életünk részei, tekintsük hát erőpróbának és minden lehetséges ponton lépjünk fel károsító hatásai ellen. Vállaljunk felelősséget önmagunkért és ne várjunk másra, vegyük fel a harcot bátran! Még a legsötétebb kilátástalanságban is kíséreljük meg a válaszkeresést: mire jó mindez nekem, mire tanít, mire tesz alkalmassá? Hiszen "ami nem öl meg, az megerősít" – állította már a filozófus, Nietzsche is. 

A relaxációs módszerek segíthetnek a feszültség csökkentésében, a szervezet egészséges programra való újrahangolásban. Ha kiszabadítjuk magunkat a fölösleges szorongásból, energiát szabadítunk fel, s ezáltal megadjunk magunknak a lehetőséget egy örömtelibb életre. 


Érintsünk – töltődjünk emberi kapcsolatainkból 


Az érintés olyan csodálatos dolog, melynek vitalitást generáló hatása már régóta bizonyított. Boldogsághormon, endorfin felszabadulással jár a simogatás, vagy egy jóleső puszi. Meleg energiával tölt fel egy kedves ölelés is. Hisz egy icipici érintés is stimulálja az agyunkat, befolyásolja érzelmi állapotunkat. Ezért kívánja Bagdy Emőke mindenkinek, hogy „legyen jó karban” – mert ha testi kontaktusban van részünk, még a stresszel szemben is golyóállóbbá válhat idegrendszerünk.

Ha szívből segítünk, mi is jobban leszünk


Bizonyítást nyert a segítés jótékony hatása szervezetünkre. Egy kísérlet során a segítő magatartás biológiai következményét tanulmányozták egyetemi hallgatókkal, amikor calcuttai Teréz anyáról készített filmet nézettek meg velük, ahol az asszony a leprásokat és fertőző betegeket ápolja. A film vetítése előtt és után nyálmintát vettek a kísérletben résztvevőktől az immunglobulin ellenőrzésére. A vetítés végeztével meginterjúvolták a hallgatókat, hogy rögzíthessék véleményüket a filmről. A vélemények erősen megoszlottak a „nagyon megindítótól” az „álszentig”. Az immunparaméterek azonban valamennyi nézőnél egységesen pozitívnak bizonyultak, az immunglobulin megnövekedését jelezték, tehát a segítő magatartás puszta látványa is immunstimuláló hatású. Ne fukarkodjunk hát gyakori alkalmazásával! 

Sokat teszünk önmagunkért, ha hallgatunk a pszichofitness hívószavaira és naponta kacagunk, kocogunk, lazítunk, érintünk és segítünk önzetlenül! Egy próbát legalábbis mindenképpen megér. Sok sikert hozzá! 

A Pozitív Nap hasábjain megjelent eredeti írásomat ITT találod. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!